A modern nyomdagépek jellemzően lemezrögzítési, tintázási, lenyomat- és papíradagoló mechanizmusokból állnak. Működés közben a nyomtatandó szöveget és képeket először nyomdalappá alakítják, amelyet ezután a nyomdagépre rögzítenek. Ezt követően -manuálisan vagy a gépen keresztül-a tintát felvisszük a szöveget és képeket tartalmazó lemez adott területeire. Ezt a tintával ellátott képet azután közvetlenül vagy közvetve átvisszük papírra vagy más hordozóra, ezáltal az eredeti lemezzel azonos nyomtatott terméket reprodukálunk.
A nyomtatás művészetét először Kínában találták fel; A nyomtatott könyvek már a 9. században megjelentek Kínában, és az ott feltalált nyomtatási technológia ezt követően elterjedt a világ nemzeteire. A nyomda feltalálása és fejlődése döntő szerepet játszott az emberi civilizáció és kultúra terjesztésében.
1439-ben a német Johannes Gutenberg fából készült domborműves nyomdát épített. Bár ez a függőleges csavaros-típusú kézi-nyomógép egyszerű kialakítású volt, 300 évig használatban maradt. 1812-ben a német Friedrich Koenig megépítette az első hengeres{7}}és-síkágyas dombornyomógépet. 1847-ben az amerikai Richard Hoe feltalálta a rotációs nyomdát. 1900-ra egy hatszínű rotációs nyomdagépet fejlesztettek ki, és 1904-ben az amerikai Ira Rubel feltalálta az ofszetnyomógépet.
Az 1950-es évek előtt a hagyományos dombornyomtatási eljárások uralták a nyomdaipart, a nyomdagépek fejlesztése elsősorban a domborművesekre koncentrált. Az ólomötvözet{2}}dombornyomtatásnak azonban számos hátránya volt: nagy munkaintenzitás, hosszú gyártási ciklusok és környezetszennyezés. Az 1960-as évektől kezdődően az ofszet litográfia-, amelyet rövidebb gyártási ciklusok és nagyobb termelékenység jellemez,- kezdett felbukkanni és virágozni, fokozatosan kiszorítva az ólom-ötvözet dombornyomtatást. Más nyomtatási módszerek-, mint például a flexográfia, a szitanyomás, az elektrosztatikus nyomtatás és a tintasugaras nyomtatás-szintén jelentős fejlődésen ment keresztül, különösen a csomagolás és a reklámozás területén.
A nyomdagépeket nyomólemezük formája szerint négy kategóriába sorolják: domborműves, litográfiai (ofszet), mélynyomó (mélynyomó) és szitagépek. Lemez-rögzítési és lenyomatolási mechanizmusaik alapján tovább kategorizálják őket: síkágyas---síkágyas, hengeres---síkágyas és hengeres---síkágyas prések.
